Gonosz gyerekek
2009 június 24. | Szerző: Fülöp |
Vannak bizonyos elképzelések, amelyek aranyos képkeretben, rózsaszín háttérben, andalító zene kíséretében lógnak a modern lélek oltárán.
Az egyik ilyen a gyermekről alkotott fogalom. “A gyerek aranyos, a gyerek jó, a gyerek öröm, a gyerek csodálatos, a gyerek ártatlan, romlatlan, a gyerek angyal”.
Ezzel szemben azt mondom, hogy a gyerek alapvetően önző, szadista, érzéketlen. A gyerek olyan ösztönnel jön a világra, amellyel mindent magának akarna, tekintet nélkül másokra.
Kíváncsi ugyan, de kíváncsiságát nem korlátozza együttérzés, empátia, ezért kíváncsiságával akár állatokat is kibelez, megnyúz, nem zavartatva magát a sikoltozástól.
Amikor a gyerek sivít, földhöz vágja magát, mert meg akar kapni valamit, akkor nem arról van szó, amit elsőre sokan gondolnak, hogy el van kényeztetve, hanem egész egyszerűen az alaptermészete nyilvánul meg, amit a nevelés nem formált át. A gyerek ugyanis ilyen alapból. Ahhoz, hogy ne követelődzön, ne zsaroljon, ne hisztizzen, ahhoz tanítani kell.
A gyerek nem tud adni. A gyereket mindarra, ami civilizálttá, emberré teszi, meg kell tanítani.
Meg kell tanítani a tapintatra, az önzetlenségre, a figyelmességre, az udvariasságra, az önfegyelemre, a gyengédségre, stb…….
Minél kevésbé nevelik és fegyelmezik, annál kevésbé lesz belőle mások értékeit is felismerő felnőtt.
A történelem, az elmúlt diktatórikus rendszerek megmutatták, hogy a gyerekekből, kamaszokból lehet a leggonoszabb, legkíméletlenebb gárdát nevelni. Olyat, amely büszkén jelenti fel a titkosrendőrségnél a saját szüleit is. Olyat, amely kímélet és lelkifurdalás nélkül rugdos halálra öregeket.
Egyébként érdekes, hogy a kortárs csoportok milyen sötét ösztönöket tudnak felszínre hozni az ifjúból- amikről már azt hihetik a felnőttek, hogy a neveléssel rég felszámolták.
Ennyit a jó és aranyos gyerek mítoszáról. Amíg nem ismerjük fel a kettős valóságot, addig a nevelés értelmét sem tudjuk meghatározni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Kedves Fülöp!
Azért talán nem olyan nagy baj, ha lógnak bizonyos elképzelések amaz oltáron.
Megfogalmazásodban túl általánosan kezeled a gyerek fogalmát. Mintha mind egyforma, azonos korú és egy kaptafára készült lenne.
A gyerek a nullától tizennégy éves korig tartó behatárolás. Ám ez az idő is legalább hat különféle egymásra épülő szakasszal bír, folytonos változás, alakulás, fejlődés jellemzi, ami tovább szűkíti az általánosíthatóságot.
“A gyerek aranyos, a gyerek jó, a gyerek öröm, a gyerek csodálatos, a gyerek ártatlan, romlatlan, a gyerek angyal”.
Miért? Nem az? Ha megnézel egy 8-10 hónapos gőgicsélő, vagy éppen békésen alvó csecsemőt?
Az hogy kisgyermekként önző és mindent magának akar, igaz. Hogy nincs tekintettel másokra, igaz. Kíméletlenül kíváncsi, igaz.
Meg kell ismernie a világot (régen rossz, ha nem akarja) ami körbeveszi, különben hogy gyűjt tapasztalatokat, végez megfigyeléseket, következtetéseket? Empátia, együttérzés a semmi ködén nem fejlődhet!
Az is természetes, hogy földhöz vágja magát, kipróbálja, meddig lehet elmenni, hol a határ.
Alapból ilyen, de ettől még nem gonosz. Igazad van, a gyereket meg kell tanítani, meg kell nevelni, pontosan, ahogy írod.
A kamasz pedig a legkényelmetlenebb korosztály. Mindenre fogékony, ami lázadás. De úgy érzem, itt is túlságosan erősen általánosítasz és sarkítasz.
Gyakran esünk abba a hibába, hogy gonosznak tituláljuk a kamaszt, holott nem ő az, hanem a tett, amit elkövet, kíméletlen. Amit aztán később maga is elítél (nem általánosítható a szülőket feljelentő kamasz, és nem elhanyagolható egy bűnös társadalom hatása).
Ha a meghasonlás a későbbiekben nem történik meg, akkor már beszélhetünk gonoszságról egyébként nem.
Sokszor a kamaszok kihágásai sorsfordítóak lehetnek pozitív irányba is.
A nevelés értelme meghatározott. Előbb-utóbb visszaköszön.
Kedves Su!
Bár nem akarlak kínozni, a felvetésed is, illetve az a tény, hogy bennem maradt valami, és továbbgondolódott, egy második részt indukált………….:))))…..a pihentetés végett arra már nem kell reflektálnod……:)))))))
Megértő vagyok. :))
Kedves Fülöp!
Sehol nem találom azt a továbbgondolódott második részt!
Pedig felkészültem…..:-)))))))))
Mégsem volna jó, ha benned maradna valami, ami kikívánkozik!
:-)))))))
Su.
Kedves Su!
Bármennyire is annak tűnik, a legújabb beírásom az aranyos gyermekekről valójában nem a második rész……….:)))